Hahó 💛
Ismerős a kép? A telefonod ébreszt, te rányomsz a szundira. Aztán még egyszer. És amikor végre kinyitod a szemed, már tíz perc mínuszban vagy.
Hideg a kávé (ha egyáltalán volt időd lefőzni), rohanás van, a hajad önálló életet él, és a tökéletes reggeli rutin, amiről annyit olvasol, egy távoli, elérhetetlen álomnak tűnik.
Mert hát kinek van ideje másfél órás jógára, naplóírásra és zöld turmixra, amikor a cipődet keresed, és azon agyalsz, hogy vajon hova tetted a kulcsod?
Nagyon sokáig azt hittem, a rituálé a tökéletes, lassú reggelek kiváltsága. Valami, ami nekem a hétköznapi káoszban egyszerűen nem jár.
Aztán rájöttem: tévedtem.

Az Essence Rising szemlélet pont erről szól: a rituálé nem az idő hosszáról, hanem a jelenlét minőségéről szól.
Egy rituálé lehet egyetlen perc is.
A lényeg, hogy az a perc tudatosan a tiéd. A rohanás közben egy apró stop tábla, egy pillanatnyi sziget, ami csakis rólad szól.
Megosztom veled azt a 3 szupergyors napmentő rituálét, ami nekem segít (még a legkaotikusabb reggeleken is), hogy ne csak túléljem a napot, de meg is érkezzek bele.
És a legjobb rész? A három együtt sincs 5 perc.
Mielőtt bármi történne. Mielőtt a lábad a padlót érné. És a legfontosabb: mielőtt a telefonodhoz nyúlnál.
Csak nyisd ki a szemed. Feküdj egy percig csendben.
Vegyél egy mély levegőt. Érezd, hogy megérkeztél a napba.
Én ilyenkor felteszek magamnak egy laza Access-kérdést:
Mi lenne, ha ma minden könnyedén jönne? vagy Milyen kaland vár ma rám?.
Nem kell megválaszolni, csak engedd, hogy a kérdés kinyissa a teret.
Ez az egy perc csend segít, hogy ne a hírek, az e-mailek vagy a pánik indítsa a napod, hanem te magad.


Oké, kijutottál a konyháig. Lefő a kávé (vagy a tea).
A rituálé nem az, hogy megiszod az egészet lassan (tudjuk, hogy ki fog hűlni), hanem az első korty.
Amikor a kezedben van a bögre, állj meg. Ne csinálj közben semmi mást. Ne pakolj, ne tervezz, ne beszélj. Csak egy pillanatra fújd ki a levegőt, és ízleld meg tudatosan az első kortyot. Érezd az ízét, a melegét.
Ez az a pillanat, amikor először adsz magadnak valami jót a nap folyamán. Ez a te "énidő" check-pontod.
Lehet, hogy a hajad még mindig kócos. Lehet, hogy a farmerod a tegnapi. Lehet, hogy a sminked csak egy szempillaspirál.
De az utolsó lépés, mielőtt kilépsz az ajtón, legyen a tiéd.
Az illatod.
Egy fújás abból a parfümből, amitől te magabiztosnak, nőiesnek, vagy épp energikusnak érzed magad.
Ez az én illat-páncélom. Ez az a láthatatlan kiegészítő, ami azonnal összeránt. Bármekkora is a káosz körülötted, ez az illat emlékeztet rá, ki vagy. Ez az a mód, ahogy a stílusod és az energiád megjelenik a világban, még akkor is, ha késésben vagy.
Nekem ez ma a meleg, sós-vaníliás illatom, ami egyszerre ad erőt és ölel körbe.

A reggeli rituálé nem egy újabb feladat a listádon, amit tökéletesen kell megcsinálni.
Ez egy választás.
Egy választás, hogy a rohanás közben is megajándékozod magad három perccel.
Egy perc csenddel, egy korty élvezettel és egy fújásnyi önazonossággal.
Mert nem a tökéletes reggelek tesznek ragyogóvá. Hanem az a tudatosság, ahogy a tökéletlenben is megtalálod a pillanatot magadra.

Tudom.
A te egy perced lehet, hogy épp egy pelenkacsere közben van, vagy miközben egy kiborult kakaót törölsz fel.
Ha a te rituáléd annyi, hogy veszel egy mély levegőt, mielőtt kinyitod a gyerekszoba ajtaját, az pont ugyanolyan érvényes.
Az illat-páncélodat pedig fújhatod 5 másodperc alatt is.
Látlak. 💛
Szeretettel,
Anna
psszt... És neked? Neked mi az az apró reggeli rituálé, ami nélkül nem indul a napod? Írd meg kommentben!
Nézd meg ezeket is