Hahó 💛
Milyen napod volt ma? Túl vagy rajta? Kipipáltál mindent? Sikerült erősnek lenned?
Ebben a világban állandóan mérjük magunkat. Azt, hogy mennyire vagyunk produktívak, mennyire vagyunk hatékonyak, mennyire vagyunk jók. Azt hisszük, az értékünk attól függ, mennyi mindent csinálunk.
Erősnek kell lennünk a munkában. Erősnek otthon. Erősnek, amikor valami fáj.
És ma? Ma én nem voltam erős.
Nem akartam többet tenni. Nem akartam bizonyítani. Fáradt voltam. Őszintén az.
És ahelyett, hogy emiatt ostoroztam volna magam, csináltam valami egészen lázadót: elfogadtam.
Este, munka után nem kezdtem bele egy újabb hasznos projektbe. Nem mentem edzeni, nem kezdtem el porszívózni.
Csak leültem.
Kitöltöttem egy pohár bort. Gyújtottam egy gyertyát. És befújtam magam azzal az illattal, amitől otthon érzem magam a saját bőrömben.
Ahogy ott ültem a kanapén, a meleg fényben, rájöttem valamire.

Annyira hajszoljuk a célokat – a sikeresebb munkát, a szebb otthont, a jobb testet –, hogy közben elfelejtünk létezni.
Azt hisszük, a produktivitás a menő. Azt hisszük, a rohanás az élet jele. De mi van, ha tévedünk?
Mi van, ha az igazi luxus ma már nem a drága táska vagy az egzotikus nyaralás? Mi van, ha az új luxus egyszerűen a jelenlét?
Az a képesség, hogy mersz leállni. Hogy mersz fáradt lenni, bűntudat nélkül. Hogy mersz 10 percig csak egy illatot érezni, egy pohár bort ízlelgetni, és nem gondolni semmire.
Nem kell mindig erősnek lenned. Nem kell mindig tenni.
Néha a legtöbb, amit adhatsz magadnak, hogy egyszerűen csak vagy. Kicsit fáradtan, de őszintén.
És hidd el, a valódi ragyogás pont az ilyen őszinte pillanatokban születik.

A te jelenléted lehet, hogy ma egy ölelés a kanapén meseolvasás közben. Vagy az az öt perc csend, miután végre mindenki elaludt. 💛
Nem kell, hogy szép vagy Insta-kompatibilis legyen. A fáradt, őszinte jelenlét a legértékesebb. A te pillanatod pont úgy ragyog.
Szeretettel,
Anna
Te mikor engedted meg magadnak utoljára, hogy csak legyél? Mi az a pillanat, ami ma téged visszahozott a jelenbe? 💛
Nézd meg ezeket is