Hahó 💛
Ismered azokat az estéket? Amikor a napod hosszú volt, az agyad zsong a feladatoktól, a tested fáradt, és a lelked valahogy nem találja a helyét.
Már nem dolgozol, de még nem is pihensz. Csak ülsz a kanapén abban a furcsa, szürke zónában, görgeted a telefont, és várod, hogy valami történjen, amitől jobban leszel. De közben semmihez nincs erőd.
Nekem ezek az esték a legnehezebbek. Amikor a nap stressze még velem van, de a pihenés békéje még nem érkezett meg.
Évekig nem tudtam mit kezdeni ezzel az állapottal. Aztán rájöttem, hogy nem várni kell a békére, hanem megteremteni azt.
Nem kell hozzá nagy dolog. Sőt. A legkisebb, legtudatosabb szertartás a leghatásosabb.
Az Essence Rising világában ezek az apró, analóg pillanatok tartanak meg minket.

Amikor érzem, hogy a zaj már túl hangos a fejemben, nem kapcsolom be a tévét, hogy elnyomja. Pont az ellenkezőjét teszem: csendet csinálok, és meggyújtok egy fényt.
A szertartásom 5 perc.
Leveszem a nagylámpát, a hideg, éles fényeket.
Helyette felkapcsolok egy meleg fényű állólámpát... és meggyújtok egy gyertyát.
Abban a pillanatban, hogy a gyufát meggyújtom, és a kanóc fellobban, valami megváltozik.
Az a pici, élő láng azonnal megváltoztatja a szoba hangulatát. Meleget ad, életet ad, fókuszt ad.
Aztán jön a második lépés: az illat.
Lehet, hogy a gyertya illatos. Lehet, hogy a diffúzorba cseppentek valamit. Vagy lehet, hogy a kedvenc, nyugtató lakásillat-spray-met fújom körbe.

Miért?
Mert amíg a fény a szemnek jelzi a váltást, addig az illat az idegrendszernek.
Egy meleg, ölelő illat (mint egy lágy vanília, egy mély ámbra, vagy egy földes, fás jegy) azonnal azt üzeni az agyadnak: Vége a rohanásnak. Biztonságban vagy. Ideje lecsendesedni.
Ahogy ott ülök a pislákoló fényben, és érzem a finom illatot, a szürke zóna megszűnik.
Már nem a múltbéli stresszen vagy a jövőbeli feladatokon pörgök. Ott vagyok. A jelenben. A melegben. A békében.
A nap zaja lassan elhalkul, és a helyére nyugalom költözik.
Ez az esti szertartás ereje. Nem kell hozzá semmi extra. Csak egy választás. A választás, hogy a zaj helyett a csendet, a hideg fények helyett a meleget, a káosz helyett az illatot választod.
Nem kell hozzá sok idő. Csak egy pillanatnyi jelenlét.

Lehet, hogy neked a fürdetés, a vacsoracsinálás, a leckeírás az esti szertartásod. 💛
Tudom. De még a legnagyobb káosz közepén is meggyújthatsz egy gyertyát a konyhapulton. Lehet, hogy senki más nem veszi észre. De te tudni fogod, hogy az a kis láng neked ég. Az a te apró, titkos szigeted a rohanásban. És az pont elég.
Szeretettel,
Anna
Neked mi az az apró esti rituálé, ami visszahoz a békédbe? Mi a te lecsendesedő illatod? Írd meg kommentben! 💛
Nézd meg ezeket is