AMIKOR A HOBBID FIZETI A KÁVÉDAT

Hogyan lett az illat-szenvedélyből (egyelőre) mellékállás?

Hahó 💛

Régen csak gyűjtöttem az illatokat. Ha megkérdezted, mi a hobbim, zavartan mosolyogtam, és azt mondtam: Hát... szeretem a parfümöket.

Ami a valóságban azt jelentette, hogy órákig bújtam az illatjegyeket a neten, hogy megértsem, mitől működik a sós vanília, vagy mi az a púderes akkord.

A polcom tele volt üvegcsékkel. Mindegyik egy hangulat, egy emlék, egy páncél volt.

És persze, egy csomó pénzbe került. A hobbi az a dolog, amire költünk, igaz?

Aztán egy nap, egy barátnőm, akinek épp egy új illatról áradoztam, feltette a kérdést: Anna, te erről annyi szeretettel tudsz beszélni. Miért nem foglalkozol ezzel komolyabban?

Komolyabban? Én? Hiszen én nem vagyok eladó. Nem vagyok marketinges. Én csak... szeretem az illatokat.

Az Essence Rising szemlélet legnagyobb ajándéka az a felismerés volt, hogy az életem minden napja az enyém.

Ma 11-kor elmentem egy kávézóba olvasni. Csak mert megtehettem. És nem, nem azért, mert milliomos lennék. Hanem azért, mert úgy döntöttem, hogy az a két óra munka, amit más munkaidőben csinálna, nekem sokkal jobban esik este 9-kor, amikor a világ lecsendesedik.

A tévhit: az eladás

Azt hiszem, a legtöbbünknél itt akad el a dolog. Rettegünk attól, hogy eladók legyünk. Félünk, hogy a szenvedélyünkből munka lesz, és hogy rá kell majd sóznunk dolgokat a barátainkra.

Nekem is ez volt a fejemben.

Az Essence Rising szemlélet és a Chogan modellje pont azért szippantott be, mert megmutatta, hogy van egy másik út.

Ahol nem eladni kell. Hanem ajánlani.

És a kettő között óriási a különbség.

Én ma sem dolgozom az illatokkal. Én ma is élek velük. És mesélek róluk. Pont úgy, ahogy régen.

Megírom a blogon, melyik illat mit üzen.

Elmondom az Instán, melyik volt aznap az illat-páncélom.

Ha egy barátnőm kérdezi, mit ajánlok egy randira, boldogan segítek neki választani.

A különbség? Ma már van egy rendszer mögöttem (a Chogan), ami lehetővé teszi, hogy ha valakinek megtetszik, amit ajánlok, abból nekem egy kis bevételem legyen.

Ez nem munka, ez flow

A legjobb érzés a világon, amikor valaki azért ír, hogy: Anna, megrendeltem azt az illatot, amit ajánlottál... és IMÁDOM! Pont ilyet kerestem!

Ez az. Ez az érzés. Hogy segítettem valakinek megtalálni AZ illatát.

És hogy ezért még fizetést is kapok? Az már csak a hab a tortán.

Az én hobbim ma már fizeti a kávéimat. Sőt, időnként a számláimat is. És mindezt úgy, hogy közben egyetlen percre sem kellett olyat tennem, ami ne lennék én. Nem kellett nyomulnom, nem kellett hazudnom.

Csak meséltem arról, amit szenvedélyesen szeretek.

Talán a te hobbid is több, mint csak egy hobbi.

P.S. Egy extra gondolat, ha neked a hobbid most épp a túlélés

Tudom. 💛 Amikor a napod 24 órája a gyerekekről és a háztartásról szól, a hobbi szó is luxus. De mi az az egyetlen dolog, ami még ebben a káoszban is érdekel?

Lehet, hogy a bőrápolás az az 5 perc, ami kikapcsol. Vagy lehet, hogy pont a lakásillatokkal próbálsz békét teremteni. Ha van valami, ami feltölt, az már egy szenvedély. És sosem tudhatod, mikor válik az a pici mag egy gyönyörű fává.

Szeretettel,

Anna

Neked mi az a hobbid, amiről órákig tudnál beszélni? Mi az, amiért most is szenvedélyesen rajongsz? Írd meg kommentben! 💛